|
1. Elszálltak az aranyfácánok (Csoóri
Sándor)
„Zámolyon születtem, tizenkét évig itt éltem a faluban.
Minden olyan elemi élmény , amit egy fiatal gyerek
magába összeszedhet, azt itt szedtem össze. Mindent,
amit a paraszti életről tudni kell. Hallgattam az
öregeket, a történeteket. Ugyanúgy dolgoztam, mint a
többi fiú, hol az állatokkal, hol kint a mezőn. Innét
éreztem meg, hogy van egy világ, s ezen a világon túl
még lehet egy másik világ is. nagyon ritkán fölmehettünk
a református templom tornyába, s onnan a magasból
egészen másként mutatott Zámoly tájéka. Pápára pedig
azért gondoltam, hogy elmehetnénk, mert minden, ami a
szellemi világhoz tartozik, az ott érintett meg.”
2. A boldogság és remény kastélya
(Szabadi Vilmos hegedűművész)
„Keszthelyen van egy élő kert, egy csodás kastély, a
kastélyban egy csodás kiállítás, bútorok, festmények,
mindaz, amitől az ember boldog lesz, nyugodt és
kiegyensúlyozott, és alkotni tud. Kislányom születéséhez
is köze van ennek a kastélynak. Itt az ember
szerelmesebb, mint máshol, itt újra visszanyerem a
hitem, hogy egyszer csak egy nagyon szép világ lesz majd
…”
3. „Ezt elviszem” – Csepel –
sziget, Paradicsom (Ráczkevei Anna színész)
„Van a Dunának valami minden mástól különböző, egészen
különleges szaga. Azért mondom, hogy szaga, mert ez nem
illat. Ez erős, tüdőt, szívet átjáró szag, és
valahányszor ezt a szagot beszívom, mindig a gyerekkorom
jut eszembe. Azok a fantasztikus nyarak, amiket én a
Duna-parton eltöltöttem, azok az évek, amiket itt a
Csepel-szigeti emberek, a Csepel-szigeti ízek, képek és
szagok.”
4. Emlék-pályák – Időutazás
Grosics Gyulával
Dorog, Esztergom, Tatabánya, Kispest: futballpályák,
iskolák, templomok, utcák, terek. Ezek az Aranycsapat
legendás kapusának, a Fekete Párducnak kedves,
szeretett helyszínei. „A forgatás során
visszafiatalodtam vagy hetvenöt évet. És most kezdek
visszaöregedni. Az ember, ha szembetalálkozik a
gyermekkori élményeivel, akkor az úgy mellbe vágja.
Kerestük az utcát, és az utca, ahol én nevelkedtem, az
nincs sehol. Gondolataimban azért ott maradt, meg az is,
ahová az édesanyám készítette kenyeret vittük
megsüttetni a pékkel. És láttam magam az oltár előtt
ministránsruhában. Ezek mind olyan dolgok, amiket az
ember nem a szemével, hanem a lelkével lát.” |
