|
1. Ahol az ég a földet éri
(Aradi Csaba ökológus)
„Nekem a puszta örök szerelem.
Sokan megkérdik, miért? Ha úgy istenigazából tudnám rá a
választ, talán nem is szeretném annyira. A puszta mindig
változik, állandó mozgásban van, s közben mindig valami
újat ad. Ugyanolyannak soha nem láttam még. Ez talán a
Hortobágynak az izgalma”
2. A Bakony
az én Párizsom (Kopátsy Sándor közgazdász)
„ A Bakonyt nem is én
választottam, a Bakony választott engem. És úgy érzem
szerencsés vagyok, hogy választott. Olyan
tapasztalatokat szereztem itt, annyi élményt gyűjtöttem,
hogy azt nagyon meg kell becsülni.”
3.
Gyerekkorom Atlantisza (Gyurkovics Tibor író)
„Esztergom… Gyerekkorom
ajándékozta nekem ezt a várost, és annyira megszerettem,
hogy negyven éve nem is tudok tőle szabadulni. Ezek a
tornyok, ez az arany ragyogás, a Duna felszínén
csúszkáló fények, a hegyek, a Bazilika, szóval összeállt
az álomvilág. Valójában jobban szeretem, mint a
szülővárosomat, Budapestet. Hazaérkezem, ha idejövök.
Visszajövök, mint a tett színhelyére, nőkkel,
szerelmekkel, rokonokkal, gyerekekkel. - Vedd le
saruidat, mert szenthely hol állsz! – Így érkeztem
mindig Esztergomba.”
4. A
Tiszától az óceánig – Visszatérés a „béke szigetére” (Tokodi
Ilona énekesnő)
„Ezt a vidéket úgy szeretem,
hogy akárhová is sodródom, mindig magammal viszem és
ettől leszek több. Mert a napsugár, ami itt Szegeden
bearanyoz, az maga az élet. A Tisza vize, a fűz- és
nyárfák illata: ezt én mindenhova magammal viszem. És
tudom, hogy ide mindig visszatérhetek. Feltétel nélküli
szeretetet az ember csak a szülőktől, a gyerekektől és a
szülőföldtől kaphat.”
|
