|
1. Gazdag kopárság (Vida Gábor
biológus)
„Magyarország természeti kincsei közül számomra
legkedvesebb a dolomit-kopár. Nevével ellentétben
valójában biológiailag igen gazdag. Ennek a csodálatos
csákvári tájnak a növényvilágát mindenkinek érdemes
megismerni. Csákvár, Disznófő, Borbás-gerinc:
gyerekkorom óta járom e vidéket barátaimmal és
figyeljük, hogyan változik, hogyan alakul emberi vagy
természeti hatásokra ez a valóban csodálatos táj.”
2. Kék órák – „Mikor a rózsák
nyílni kezdtek” (Szántó Piroska festőművész)
Talán ez volt az utolsó interjú az 1998-ban elhunyt
Szántó Piroskával. Már nagy betegen a műtermében mesélt
lovakról, macskákról, ifjúkora vadevezős dunai létéről
és persze imádott Szentendréjéről. Az 1998-ban rögzített
beszélgetést utólag – évekkel később – képesítettük,
Szántó Piroska útmutatásai alapján, remélhetőleg az ő
szellemében. E filmmel állítva emléket neki.
3. Az én belső filmem (Nagy Gáspár
költő)
„Nekem ez a vasi hegyhát adatott szülőhelynek, jelesül
Bérbaltavár. Életre szólóan meghatározott ez a Pannónia
csücskében lévő táj: dombjaival, lankáival a szívemhez
nőtt. Nem is tudom elfelejteni. Állandóan kísér és
kísért, vele álmodom, fölriadok és gyermekkorom legszebb
emlékképei jutnak eszembe. Az ember önkéntelenül ezeket
a táj adta ritmusokat viszi tovább műveiben, beszédében,
hanghordozásában. Átlelkesül, és a lelkéből táplálja e
tájat akkor is, amikor nagyritkán hazatér. Így szeretném
megőrizni, ahogy gyerekkorom valamikori filmjein
magamnak belülről fölépítettem.”
4. Közel a természethez: A
tanyavilágtól a hegyvidékig (Tímár Sándor táncművész,
koreográfus)
„Nekem mindig is sokat jelentett, ha Szolnok környékére
jöhetek. Ez a szülőföldem, a tanyavilág. Emlékszem
ünnepekkor összejöttünk, szólt a citera, táncoltunk, jól
érezte magát mindenki. Aztán ott a Mátra! Várasszón,
ebben a csodás kis faluban van egy házunk, ott pihenjük
ki a turnék és utazások fáradalmait. A dombok, hegyek,
erdők szomszédságában. Itt is karnyújtásnyira a
természettől.”
|
