|
1. Második szülőföldem:
Ecsegpuszta (Balogh János professzor, akadémikus)
„Általános értelemben vett szülőföldem az Alföld,
pontosabban a Hortobágy, még pontosabban annak egy kis
zuga, Ecsegpuszta, Túrkeve határában. Anyai nagyapám ott
volt református kántor, és hiába születtem a Kárpátalja
egy kis ruszin falvában, ahová azért dugták el apámat
büntetésből, mert megsértett egy tanfelügyelőt, nekem
nem az a szülőföldem, hanem az Alföld ahol eszméltem.
Ezt szeretem a legjobban, és a világ legszebb trópusi
őserdeje elé helyezem Ecseget és a Hortobágyot.”
2. „Emlékezem…” – Múltidézgetés
Egerben (Törőcsik Mari színművésznő)
„Eger a gyerekkorom városa. Nagyon sok várost szeretek
itt Magyarországon és világszerte, de ahogy múlik az
idő, az embernek valahogy egyre fényesebbé és élőbbé
válik a gyerekkora. És annyi szép évet és napot
töltöttem itt, hogy mindig visszajárok Egerbe. Szeretem
ezt a várost. Szolnokon dolgoztam tíz évig és gyakran
átjártam ide. Néha megszálltam, egy-két napot
eltöltöttem itt, vagy csak átjöttem és üldögéltem a Dobó
téren."
3. Otthonom Óbuda (Koltai Lajos
operatőr, rendező)
„Óbuda számomra emberléptékű, ahol minden elérhető.
Olyan, mint az otthonod. Tudod, ha arra nyúlsz, akkor
ott a szemüveged, vagy ott a bor, amit szeretsz, tudod,
hova kell menni a konyhában. Ilyen ez az Óbuda:
körülbelül tudom, hol van , ami elérhető, belátható,
szerethető. Ez Óbuda. Én erről szeretnék mesélni.”
4. „Bocsássatok meg ti nagy
hegyek…” (Tóth Sándor költő)
„E tájhoz nőttem, mint ághoz a levél. A hegyekhez: a
Cserháthoz, a Karancshoz, a Mátrához. A hegyekhez,
amelyek mindig tanítottak és tanítanak most is valamire.
Arra, amire talán a nagy vallások is tanítanak. Hogy a
hegyek nem mások, mint ég és föld találkozási pontjai.
Aki fölfelé igyekszik, az legyen mindig alázatos és
szolgálatkész. Ezt szeretném továbbra is megtanulni e
hegyektől és életem végéig az ő üzenetüket közvetíteni.” |
