1. A Paradicsom közepén
(Miklósa Erika operaénekesnő)
„Mint a mesében és álmaimban: olyan falukép tárult elém,
ami egy ékszerdobozhoz hasonlítható. Kis templom, kis
patak, kis falu, ahol száznégyen élnek. Szinte egy
család. Paradicsom: ez az első, ami Bakonykútiról
eszembe jutna. Ez az a hely, ahol úgy érzem, bármikor
nyugalmat lelek, feltöltődhetek, alkotni tudok és adni
az embereknek.
2. Az eltűnőbe lévő
Hegyvidék nyomában (Zoboki Gábor építész)
„A Hegyvidék, Zugliget és környéke, Budapest egyik
legcsodálatosabb helye. Itt születtem, itt nőttem fel,
itt élnek a barátaim, szabadidőm túlnyomó részét is itt
töltöm. Valamiféle különleges mikroklímája, teljesen
egyedi, önálló karaktere van ennek a vidéknek. Nem is
annyira mai állapota vonz, inkább a tizenkilencedik
századi formájához, az egykori villákhoz és
majorságokhoz kötődöm már-már mitikus
szentimentalizmussal. Sajnos mára a Hegyvidék szinte
teljesen elveszítette báját, nyugalmát és
kiegyensúlyozottságát. Építési területté vált, a villák
helyén hatalmas lakóparkok épülnek.”
3. Öt géniusz a
Kárpát-medencében (Dr. Papp Lajos szívsebész)
„Pécstől pár kilométerre születtem, s bennem a déli és a
keleti embertípus ötvöződik. Ez a város sokkal több
napsütést kap, melegebb az éghajlata. Itt más íze van a
gyümölcsnek, más illata van a levegőnek, másként süt a
nap. Az itt élők vidámabbak, emberszeretőbbek, a pécsi
lányok is szebbek. Ez a szülőföldem, ez a hazám. Ha a
jóisten megengedi és mesélem a 2010-es évet, akkor egy
kis faluból indulva megérkeztem Európa kulturális
fővárosába.”
4. Két csönd határán (Kodolányi
Gyula költő)
„Amikor éjszaka fölébredek arra, hogy hajtja a szél a
Balaton hullámait, és a hullámok verik a partot,
hihetetlen megnyugvást érzek. Úgy érzem, most teljes
összhangban vagyok a vízzel meg a kozmosszal. Ilyenkor
hamarosan befordulok, s nyugodtan alszom. És nagyon jó
álmom lesz...”
|
