|
1. Képfolyam – logika – Ózdtól
Berkeley-ig (Roska Tamás akadémikus)
„Bükk, Szalajka-völgy: ez az a táj, ahol én felnőttem,
és bármerre jártam is a világon, e csodás természeti
jelenségek mindig elkísértek. Ezek jutottak eszembe,
amikor Ausztriában kirándultunk, vagy amikor az óriás
fenyőket nézegettem a San Francisco-i öböl mellett
sétálva. E kedves tájak gyermekkori kirándulásaim
gyakori célpontjai voltak. S e kirándulások Ózdról
indultak, ahol öt éves koromtól tizennyolc éves koromig
éltem itt kezdődik a történet.
2. Andrea „szigetei” (Dr.
Buday-Gyarmati Andrea)
A Margit-sziget, a Hajós Alfréd Sportuszoda, a Kölcsey
Gimnázium, a Heim Pál Gyermekkórház, a Péterfy Sándor
utcai kórház gyermekrendelője, Óbuda, a Normafa, a
Gundel Étterem: ezek Dr. Buday-Gyarmati Andrea
nyugalmat, otthont, biztonságot nyújtó „szigetei”.
Vagyis hát Budapest, ahová az egykori világhírű úszó, ma
ismert gyerekorvos ezer szállal kötődik, s amelyet nem
is tudna elhagyni soha.
3. Szegen csengő (Berecz András
ének – és mesemondó)
„Budapest belvárosában születtem, a Vadász utcában
voltam gyerek. Egy apró lakásban édesanyám meséit
hallgattam. Nem is annyira mesék voltak ezek, inkább a
rokonok csodálatos történetei. Ebben a szűk térben
megnyílt előttem egy érdekes világ, a Nagykunság világa.
Édesanyám ott született, és habár Pestre került,
megmaradt nagykunságinak, kunhegyesinek. Tanka nagyapa
meg a többi felmenő történeteit olyan gazdag nyelven
tudta elmondani, hogy úgy éreztem, ha kinyújtanám a
kezem, meg tudnám fogni a mesék hőseit. Azt gondolom
hát, ha e földrajz „szerelmes földrajz”, keressük fel
ezeket a gyermekkori víziómat és menjünk el a
Nagykunságba, Kunhegyesre.
4. Elszállnak a felhők…
(Zsigmond Vilmos hazatérései)
„Sokat járok haza, Magyarországra, különféle szép
vidékeket láttam már, de számomra legkedvesebb a
Dunakanyar. Szerintem Európa egyik legcsodálatosabb
tája. Visegrád, Szentendre, a folyó, a patakok, az erdők
és a szarvasok… És talán a legtöbb szép emlékem is ehhez
a helyhez fűződik. Amikor hazajövök és elmegyek a
Dunakanyarba, mindig fölfedezek valami újat, valami
mást, amit eddig még nem láttam itt.” |
